Pere János: Herkulesfürdői emlék

enyheszello·
Feltöltés ideje: 2009.01.11.

Dalszerzők:
Pazeller Jakab - Zerkovitz Béla - Z. Horváth Gyula.

Pazeller Jakab
Karmester, zeneszerző.
1869-ben, a Bécs melletti Badenben született az osztrák származású magyar zeneszerző. Zenei tanulmányait Bécsben, a Konzervatóriumban végezte hegedű és zeneszerzés szakon. Tanára a neves zeneszerző Carl Michael Ziehrer volt.
1895-ben karmestere volt a bécsi Carl-Theater-nek.
1896-tól a 33. gyalogezred katonakarmestere lett, Aradon és Herkulesfürdőn szolgált.
1906-banl áthelyezték Budapestre és a 38-as gyalogezred tagja lett.
1913-ban - szintén a fővárosban - a kiváló karmester megnősült.
A Tanácsköztársaság idején feleségével és két kisgyermekekével Székesfehérvárra menekült
1921-ben beállt Horthy Miklós seregébe, s magára öltve a magyar egyenruhát. Ezzel a II. Honvéd gyalogezred katonakarmestere és egyben a Bocskay Katonai Akadémia zeneigazgatója lett
1924-ben - 55 évesen - megromlott egészségi állapotára hivatkozva nyugdíjazását kérte.
1925-től kezdődően visszavonultan élt, télente Budapesten, nyáron pedig Zebegényben alkotott, ahol megtalálta nyugalmát.
1945-ben osztrák származására hivatkozva a kommunista kormány megfosztotta nyugdíjától, ráadásul, az idős karmester és zeneszerző, mint a Monarchia volt katonatisztje, feketelistára került.
1956-ban bízva a szabadságban, forradalmi nyitányt komponált.
1957-ben hunyt el a kiváló, osztrák származású, magyar művész.

1967-ben Sándor Pál filmrendező a ,,Herkulesfürdői emlék című keringőjéből filmet készített, amelyben a mű címét és a zenét is felhasználta.

Művei:
1 opera, 2 operett, 1 balett, 3 nyitány, 5 fantázia, számos keringő, katonainduló, sláger, magyar nóta, tánc, dal és zenekari kompozíció.


Nyár volt és csudásan szép, felettünk kék volt az ég,
Köröttünk ezer virág szórta ránk illatát
Szerelmet igért az éj, vágyakról dalolt a szél,
Te jöttél énfelém, s csak azt kértem tőled én:

Nézz a szemembe, mondd édes, szeretsz-e még ?
Nézz a szemembe édes, úgy mint rég
Édes a csókod, veled még a rossz is jó volt,
Így szembe nézni, édes, jó és szép

Érzed, hogy mit érzek, csak teérted, néked élek
Nincs a földön boldogabb ember, te vagy a mindenség nekem !
Nézz a szemembe, magadat látod meg benne,
Tarts átölelve, hisz az élet szép !

Élj hát velem, soha már el ne menj,
Mert az élet csak tevéled nyújthat üdvöt énnekem
Lesz még nyarunk, ezer boldog napunk,
Amíg átölelsz, érzem hogy szeretsz, búcsúzz majd, ha menni kell

Csókolj, csak csókolj, ne legyen elég a jóból
Álmodjunk róla, így lesz mindíg majd

Ma már a nyár messze jár, édes-bús emlék csupán
Hajam is ezüst-fehér, elpihent már a szél
Álmomban itt vagy velem, ifjúság, szerelmesem,
Jössz-e még, kérdezem, de már csak a csend felel