Kapitány Anna - Vácról jöttem

Vácról jöttem kérem szépen,
Négy mázsát pihent a vérem,
Azt se, tudják, hogy ki vagyok én.
Haverom volt Endresz Árpád,
Meg a többi vagány ármád,
Valamennyi klasszikus legény.
Nem jöttem én a zsuppházból,
Nem élek én darizásból,
Nem az égből várom a kaját,
Gyere, Kati táncolj vélem
Négy mázsát pihent a vérem,
Karmester úr, ne aludjon hát!

Sötét az utca, kihalt a város,
Reggelre megtudják ki lesz a káros,
Ha rajta vesztünk nem lesz több estünk,
Nem lesz több csókos éjszakánk!

Itt is, ott is szól a nóta,
Lesz még szajré, lesz még móka,
Elegáns kis csaj lesz a babám.
A kalapján tüll a slájer,
Bukik reá minden frájer,
Gyere, Kati smárold le a szám.
Nem jöttem én a zsuppházból
Nem élek én darizásból,
Nem az égből várom a kaját,
Gyere Kati, táncolj vélem,
Négy mázsát pihent a vérem,
Karmester úr, ne aludjon hát…

Sötét az utca stb.
Az volt ám a fránya eset,
Ami Torbágyon megesett,
Matuskának hívták az ipsét.
Addig jött-ment, fúrt-faragott,
Felrobbantott egy vonatot,
És a végén mondott egy mesét.
Nem volt az egy tiszta munka,
Azt dumálta, hogy ő dinka,
A hekusok sem hitték el azt,
Addig-addig vallatgatták,
A sok mázsát csak rávarrták,
A mesének így vége szakadt

Sötét az utca stb.
Jól emlékszem Kis Bélára,
Jártam hozzá Cinkotára,
Bádoghordó volt az esete.
Komázta a nagy kövér nőt,
Összegyűjtött harminckettőt,
Minden újság tele volt vele.
Nem volt ő egy rossz bádogos,
Tudta mi a konzervdoboz
A sok hordóba egy-egy spinét zárt,
De a dolog lassan bűzlött,
A szagra meg egy rendőr jött,
Kis Bélára sötét jövő várt…

Sötét az utca stb.
Kodelkáné is tett csodát,
Mert nem kamázta az urát,
Fizetett a csókért, s egyebért.
Az urának egyik este
Ébersége lett a veszte,
Mert egy selyemfiút tetten ért.
Berakták egy nagy kosárba,
Apró darabokra vágva,
De a sorsa százszor átkozott,
Kosárból kikandikálva,
Kodelkának keze, lába,
Véletlenül lebukást hozott…

Sötét az utca stb.