A magyar operett csillaga – Fedák Sári
A magyar operett csillaga – Fedák Sári

Életét óriási sikerek és óriási botrányok kísérték. Számos rajongót és jó néhány ellenséget szerzett. Évtizedeken át tartó tündöklés után, utolsó éveit börtönben, majd nincstelen számkivetettként töltötte.

Képzelhetjük, mit szólt Fedák István, Bereg vármegye tisztifőorvosa, amikor serdülő leánykája, Sári kijelentette: színésznő lesz. Hallani sem akart róla. Hanem Sári erre azzal zsarolta apját, hogy férjhez megy, majd gyorsan elválik, és akkor úgyis színésznőnek áll. Tervéhez egy Pataky nevű, nagyapja-korabeli ezredest is mozgósított, aki egy szép napon meg is jelent a háznál, mint kérő – mire Fedák István beadta a derekát. De azért mindjárt egy levelet is írt a híres pesti színiiskolát vezető Rákosi Szidinek – küldje haza a lányát!

A jövő primadonnája
Rákosi Szidi az apai levél nyomán arra készült, hogy kipenderíti a nála jelentkező ifjú hölgyet, hanem miután hallotta szavalni és énekelni, kijelentette: színpadon a helye! Sári tehát Pesten maradt – és kezdetét vette mesés karrierje.
Az ifjú primadonna, mindenki „Zsazsája”, nem dicsekedhetett jelentős énekhanggal, szépségét sem lehetett rendkívülinek mondani. Ám kiválóan táncolt, és magával ragadó előadó volt. Energikus, lendületes fellépés jellemezte, és olyan közvetlen természetesség, amivel azonnal hatott közönségére. Színészvizsgáján ott ült Rákosi Szidi fia, Beöthy László színiigazgató is, aki már akkor megjósolta: „Ez lesz a jövő primadonnája.”

Kukorica Jancsi, a földbirtokos
Első kitörő sikerére öt évet kellett várnia. 1904-ben kapta meg a János vitéz c. daljáték címszerepét, a Király Színházban. (Nem tévedés: magát Kukorica Jancsit alakította.) Ezután más hazai színházakban is sorra aratta diadalait; Berlin, Bécs, London és Párizs is tárt karokkal fogadta. Nemsokára birtokot vásárolt Tótszerdahelyen. Luxusingatlanokkal örvendeztette meg magát a fővárosban is. Szüleinek nem kevésbé szerény hajlékot szerzett szülővárosában, Beregszászon, majd Pestszentlőrincen. Fellépéseihez pazar kosztümöket készíttetett, saját autója volt, nagylábon élt. Másokat is támogatott:az első világháború során például, miután hiába talpalt segítségért a hatóságoknál maga finanszírozta egy hadikórház felszerelését.
A költekezést azért is engedhette meg magának, mert kemény tárgyalópartner volt; értett ahhoz, hogy felsrófolja a gázsiját. A legenda szerint akadt olyan színiigazgató, aki az ő követelőzései miatt lett öngyilkos… Bár Zsazsáról, akinek neve még a kártyaasztalok tarokk- és ulti-bemondásaiban is felbukkant – „kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra, Fedák Sári” – ennél sokkal őrültebb történetek is szövődtek.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2012. augusztusi számában olvasható.


Szerző: Podonyi Hedvig