Neményi Lili - Budán a csendes éjszakában (Kőszikla)

Gyöngy Pál - Rákosi János szerzeménye

Kísér: Fáy együttes

Már sok-sok éve történt egy nyári délután,
hogy sétálgattak ketten, egy fiú és egy lány.
A kislány nagyon szép volt, de gőgös és rideg,
és akárcsak egy jéghegy, a szíve oly hideg.
A fiúban őszinte, nagy szerelem égett,
ezerszer elmondta: úgy szeretlek téged.
A lány ezen vidáman mulatott, kacagott,
a fiúban egyszer csak nagy harag lobogott.
Ha kőből van szíved, légy kőszikla, átkozott!
S a szívtelen kislány, jaj, kőszirtté változott...

Budán a csendes éjszakában,
a hegytetőn egy magányos szikla áll.
És vár a némaság honában,
csak egy szót szólna már, aki arra jár.
Egy hang, ha száll felé a szélben,
ő visszaszól, ő felel rá kedvesen.
Egy kő, egy szikla künn az éjben,
szólj felé, ő válaszol halkan, csendesen.
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
Légy az enyém! (Légy az enyém, légy az enyém!)
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
S a szikla szíve pattan egyet, hallom én.
Budán a csendes éjszakában
a hegytetőn egy magányos szikla áll.
És vár a némaság honában,
csak egy szót szólna már, aki arra jár.
Azóta ott áll egy kőszirtbe bezárva,
viharban, szélben a hegytetőn magába’,
múlnak az évek, a hónapok, hiába.
Hiába várva a megmentő csodára.
Vándor, ha arra jársz, szólj hozzá kedvesen,
S tanuld meg, ne legyen senki szívtelen!
Budán a csendes éjszakában…
…S a szikla szíve pattan egyet, hallom én.
Budán a csendes éjszakában
egy elvarázsolt leány e szürke kő,
ott áll a némaság honában,
s várja azt, hogy a szerelme visszajő.

Azóta ott áll egy kőszirtbe bezárva,
viharban, szélben a hegytetőn magába’,
múlnak az évek, a hónapok, hiába.
Hiába várva a megmentő csodára.
Vándor, ha arra jársz, szólj hozzá kedvesen,
S tanuld meg, ne legyél senkihez szívtelen!
Budán a csendes éjszakában…
…S a szikla szíve pattan egyet, hallom én.
Budán a csendes éjszakában
egy elvarázsolt leány e szürke kő,
ott áll a némaság honában,
s várja azt, hogy a szerelme visszajő.
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)
Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)...