Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kabos László - Ki nem volt soha még, úgy szívből szomorú
Ki ne volt soha még,
úgy szívből szomorú,
nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan,
mért venné komolyan.
Én voltam odalent
és voltam odafent
és céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
én éppúgy mint a többiek.
A gyűlölt napokat,
a kétségbeesést
nem lehet felejteni.
Az emlékeidet
magaddal cipeled,
ha meg is tudtál bocsájtani.
Ki volt már szomorú,
úgy szívből igazán
és átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
ha szembe jön a boldogság.
Nézem a labdázgató kisgyerekeket,
a kisbabát aki épp az anyjára nevet,
a sorsot megbeszélő nagy öregeket.
S örülök, hogy béke van.
Hallom a presszóból kiáramló zenét.
Lesem a fiatalok hangos énekét,
A várost kápráztató élet ütemét,
S örülök, hogy béke van.
Ki ne volt soha még,
úgy szívből szomorú,
nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan,
miért venné komolyan.
Én voltam odalent
és voltam odafent
és céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
én éppúgy mint a többiek.
A gyűlölt napokat,
a kétségbeesést
nem lehet felejteni.
Az emlékeidet
magaddal cipeled,
ha meg is tudtál bocsájtani.
Ki volt már szomorú,
úgy szívből igazán
és átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
ha szembe jön a boldogság.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!