Máté Péter – ő maga volt a dal

Mindössze 37 év adatott Máté Péter énekes-zeneszerzőnek a földi életből, de ez elég volt ahhoz, hogy máig érvényeset alkosson. Még csak 62 éves lenne.
Nem vagyok temetésre járó típus, de az ő halálakor éreztem először olyasvalakinél, aki nem a családom tagja, hogy el kell mennem tisztelegni a nagysága előtt. Tele volt a Farkasréti temető gyászolóval, szinte csak a kapunál tudtam megállni. Aztán amikor felhangzott az Elmegyek című dala, kitört belőlem a zokogás.
Nem is bírtam tovább, eljöttem. A halála, meg a dal, így együtt szívszorongató volt. Nem véletlen, hogy a mai napig sincs olyan énekesi vizsga és olyan kívánságműsor, amelyben valamelyik szerzeménye ne kerülne műsorra. Nem lehet őt megkerülni, hiszen amit írt, az a dallamvilág különleges, semmivel össze nem téveszthető, akárcsak jellegzetes, fátyolos, lírai, mégis erőteljes hangja. Sokan próbáltak a helyére kerülni, betölteni a szerepét, utánozva az előadásmódját, de hiába. El lehet a dalait énekelni jól, de úgy, ahogyan ő, soha. Mert ő maga volt a dal. Benkő László, az Omega együttes vezetője együtt nőtt fel vele. Megkértem, hogy értékeljük együtt Máté Péter pályáját.

- Egymás mellett levő házban laktunk Budán úgy, hogy pont a szomszéd lakás volt az övék. Többek között azzal szórakoztunk, hogy a két szoba közt kihúztunk egy cipődobozra erősített drótot, és azon keresztül beszélgettünk. Ugyanott lakott Márton András is, a színész-rendező, és már akkor megbeszéltük, hogy amikor nagyok leszünk, és ő föllép mint előadóművész, akkor mi fogjuk kísérni zongorán. Tehát nem igaz, hogy Péter később kezdett zongorázni. Hatéves korunktól tanultunk a hangszeren. Az élet sokkal közvetlenebb volt akkoriban ezekben a házakban – akinek volt rádiója, az kitette a folyosóra vagy az udvarra, a családok körülülték, és együtt hallgatták például a meccsközvetítéseket, mi, gyerekek pedig játszottunk a lakásokban. Amikor a rock and roll megérintette a korosztályunkat, versengve püföltük a zongorát akár Péteréknél, akár nálunk, hogy a csajok előtt villogjunk. A szigorú zongoraórák befejeztével hallás után szedtük le és játszottuk a futó slágereket. Érdekes, hogy amikor később a pályán külön utakon jártunk, a szülők hozták-vitték köztünk a híreket, mert együtt jártak le kutyát sétáltatni a Tabánba és mi voltunk a közös téma.

- Ki volt a jobb zongorista kettőtök közül?

- Nem tudom megmondani. Volt egy nagyon nagy előnye, hogy ő megtanult gitározni is.

- Ha az emlékezésnél tartunk, elmesélek egy kis történetet, amit visszaidézve máig kiver a víz. Mint énekesnek, volt saját cuccom, és egy szilveszter alkalmával megkértek, hogy a Kossuth moziban hangosítsam a műsort. Megérkezett Máté Péter, a színpadra menet kezembe nyomta a zenei alapot, és abban a pillanatban, amikor felért, bedöglött a keverőpultom (amivel a mikrofonok hangerejét kezelik). Péter nem jött zavarba, elővette a gitárját, kiállt és hangosítás nélkül elénekelte a “Nekem elég egy szál gitár” című dalát. Tomboló siker volt. Mindenki úgy hitte, hogy előre megrendeztük. Aztán rohant tovább a következő helyszínre, az én pultom pedig megjavult. De visszatérve hozzátok, hogyan vált ketté az utatok?

- Péter kilógott a sorból. Őt mint egyszemélyes rockert, nem tudták hova besorolni. Megjelent a polbeat fesztiváloktól kezdve a táncdalfesztiválokig mindenhol, de mindenhonnan kilógott. Anyagilag rákényszerült arra, hogy lokálokban játsszon, ezért vendéglátós zenészként is kezelték. Nem vették észre, hogy árad belőle a zene. A saját dalait énekelte, és mindenben saját magát adta.

- Mi volt a szerepe S. Nagy István szövegírónak Máté Péter pályáján?

- Felismerte benne a tehetséget. Ráadásul ő volt olyan erős ember a Sláger- és Sanzonbizottságban, hogy érvényesíteni tudta az akaratát. Azonosulni tudott Péter gondolataival, csiszolta a szövegeket és legalizálta is.

A szólókarrier kezdete

A ’60-as évek vége felé Máté Péter egyetemi klubokban lépett fel a zenekaraival, de azok még a külföldi slágerek újrajátszásáról szóltak. Egy ilyen helyen hallotta őt először S. Nagy István is, biztatta saját dalok írására és magyar nyelven éneklésre. Eleinte a Thomastic, majd a Főnix együttesben játszott. Az utóbbi bizonyult tartósabbnak, velük hosszú ideig dolgozott. ’68-ban a Műszaki Egyetemen működött Máté Péter Klub is. A szólókarrier csak ezután kezdődött. Beiratkozott a Magyar Rádió tánczenei stúdiójába, ahol három neves tanárnak is növendéke volt: Geszler Györgynek, Bágya Andrásnak és Balassa P. Tamásnak, tehát a szakma mestereitől tanult.

- Miért csak a halála után vált Máté Péter igazán népszerűvé?

- Mert hiába énekelte a bárokban a dalait, az a közeg túl szűk volt. Hiába volt meg az elképzelése arról, hogy valaminek hogyan kéne szólnia, ha nem volt mögötte egy zenekar. Ez leszűkítette a hallgatóságát. Ki merem mondani, hogy ő volt az első magyar rockénekes, de mégsem abban a közegben mozgott, mint mi. Nem kapott lehetőséget arra, hogy nagylemezt készítsen, amivel óriási ismertségre tehetett volna szert, és tódultak volna a koncertjeire a népek. A halála után derült ki, mennyire egyéni a zenei világa – ez a kettesével vagy négyesével adagolt dalaiból nem jött le. Nem emlékszem, hogy lett volna önálló Máté Péter-koncert, ő csak részt vett koncerteken. Nem volt szervező alkat, hogy egy homogén együttest hozzon létre, amilyen a Metró, az Illés vagy az Omega volt, ahol ő lehetett volna a frontember.

- Azt mondják, nagyon erős kisebbségi érzés volt benne, pedig egy magas, jó kiállású, sikeres zenész volt. Miért?

- Ez kezdettől fogva benne volt, pedig ma is telt házakkal játszhatna. Ez azért volt, mert nem tudta megvalósítani a megálmodott utat. Állandóan elbizonytalanították, megmondták, hogy milyen típusú dalokat írjon. Bele kellett kapaszkodnia minden lehetőségbe, függött a szervezőktől, a lemezgyártól, a fesztiváloktól. Volt, hogy öt-hat hakniban lépett fel naponta, ami bármennyire is jó anyagilag, teljesen felőrli az életet, és aki egyszer ebbe belekerül, az nem mer kiszállni. Csoda, hogy emellett ennyi jó nótát tudott írni. A saját imázsának a felépítésére nem volt már ereje.

- Hogyan lett az Elmegyek című dalból Sylvie Vartan előadásában Nicolas címmel világsiker?

- Úgy, hogy a Zeneműkiadó egyik tehetséges fiatal szervezője, Knisch Gábor levelezett olyan kinti producerekkel, akik jó szerzeményeket keresnek a világ nagy előadói számára, aztán kivitte a Midem adok-kapok zenei vásárra, és el tudta adni.

- És más nótája miért nem tudott befutni?

- Egy húzós dal kellett arra a lemezre.

- Beszéltetek ezekről a sikerekről egymás között?

- Igen, de a napi rohanásban nem tudta végiggondolni a dolgait. Nem is foglalkozott vele, csak örült neki. El voltunk zárva a külvilágtól.

- Krízis címmel írt egy rockoperát is, ami a margitszigeti szabadtéri színpadon ment, a főszereplő balesete miatt csak néhányszor. Azzal mekkora sikere lehetett volna?

- Azzal megelőzte a korát. Emlékszem, hogy hány színházi szakember állt ellen teljes mellszélességgel minden hasonló kísérletnek. Annak is S. Nagy István írta a szövegét, de nem tudta menedzselni - volt más dolga is.

- Péter meghangszerelte a Jesus Christus Superstart is.

- Igen, ez is bizonyítja, hogy mindennel megpróbálkozott. Kellett volna még egy-két élet ahhoz, hogy mindent teljes erővel tudjon végezni.

- Miért nem akart ő rockzenekart maga köré?

- Mert ő maga volt a zenekar. Leült, írt egy dalt, kísérte magát a zongorán, eszébe nem jutott, hogy keressen egy dobost, meg egy gitárost. Minek?

- Mit tudnak a Máté Péter-dalok, ami ennyire életben tartja őket?

- Hitelesek. Magának írta őket, pontosan tudta, hogy mi áll neki jól, harmóniában volt velük, és ettől olyan erősek. Nincs bennük semmi ráerőszakolás, ez az amitől tizenöt év múlva is aktuálisak lesznek. Lehet, ha zenekarban dolgozott volna, akkor beleszólt volna a dalba a dobos, a gitáros, vagy bárki, és ezzel ez a varázs meg is törik. Dallamokat írt, progresszív volt, tele ötletekkel.

- És közben mindkét végén égette a gyertyát. A szülei szerették volna, hogy valamilyen „komoly szakma” is legyen a kezében, ezért elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát - ezért beszélt olyan jól angolul. A család, az idősebb bátyja is csak hobbinak gondolták a zenélést, amit majd kinő a gyerek. De életét a zene töltötte ki, és bármennyire is családszerető volt, egy ilyen emberrel nagyon nehéz lehet együtt élni. Az első feleségétől hamar elvált, a második házasságából született két lánya. Megmenthető lett volna? Vagy törvényszerű volt korai halála? Miért nem fogta meg valaki a kezét?

- Önpusztító volt, amivel nem lehetett mit kezdeni. Ez nem a zsenik kiváltsága, ez minden művész életének egy korszakára jellemző. Ha kedvező közegben él, akkor megvédik. Ő túlhajtotta magát, de így tartotta jónak. Biztosan sok dal benne maradt. Amit ő tudott, azt nem lehet tanítani. Született muzsikus volt. Szerencsétlenségére csak a halála döbbentette rá az embereket, hogy ki volt valójában.

A sikerből csak morzsák jutottak neki életében

Első két rádiófelvétele – az Úgy várom, jössz-e már? és a Mondd már! - 1967-ben készült el, és az Illés együttes kísérte. Abban az időben szokás volt, hogy a táncdalénekeseket - márpedig őt ebbe a kategóriába sorolták - valamilyen beat együttessel hozzák össze. Ugyanebben az évben az első hazai polbeat fesztiválon a Néger zongorista című dalával első díjat nyert a legjobb férfi előadó kategóriában. 1973-ban a Hull az elsárgult levél című dala első lett a Made In Hungary rádiós vetélkedőn. 1973 és 1974 között az Express együttessel lépett fel (többek között a Drezdai Dalfesztiválon). 1976-ban harmadik helyet ért el az írországi Castlebarban a Song Contest versenyen, ahol addig publikálatlan dallal lehetett indulni. Ez volt a Tárd ki karjaidat sikere. 1977-ben második lett az Együttlét című dallal a Metronóm ’77 televíziós fesztiválon. 1979-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját, majd 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon. Szocsiban és Athénban ért még el fesztiválhelyezést, előadói díjat nyert a párizsi sanzonversenyen, fellépett többek között Kubában és Kanadában is.

Haláláig négy nagylemeze jelent meg (zárójelben a legismertebb dalok):

1976 – Éjszakák és nappalok (Éjszakák és nappalok; Otthonom a nagyvilág; Azért vannak a jóbarátok; Elmegyek)

1978 – Magány és együttlét (Hull az elsárgult levél; Kell, hogy várj; Tárd ki a karjaidat)

1980 – Szívhangok (Egy darabot a szívemből; Öröm az iskolában; Ott állsz az út végén; Minden szónál többet ér egy dal)

1982 – Keretek között (Zene nélkül mit érek én; Hazám; Egyszer véget ér)

Huszti Zoltán

Válasz