Vörös Sári, korunk legnépszerübb magyarnóta énekese volt.. Halála után nagy űrt hagyott maga után az énekesnő, a magyarnóta éneklés, a műfaj iránti alázat, tisztelet és emberi tartás tekintetében.
Nekem és pár kollégámnak, kolléganőmnek, volt szerencsénk 3 évig Vörös Sárikánál tanulni a nótaéneklés csínját-binját.
Szigorú tanár volt, megkövetelte a hibátlan munkát, a szorgalmas tanulást a műfaj érdekében.
Ne legyen szerelmes a hangjába! - szólt rá arra a tanítványára, aki nem a nóta értelmezését, tartalmi megformálását, hanem a minél hangosabb megszólaltatását próbálta előnyben részesíteni.
Mondja el a versét ennek a nótának! - figyelmeztetett, ha nem jól hangsúlyoztuk a lényeges pontokat a szövegben. Élmény volt részt venni minden hét végén a foglalkozásokon, amit Budapesten,a Szófia utcában, az OSZK stúdiójában tartott Hegedüs Valér zongoraművész közreműködésével.
Egyszer Szolnokra hívtuk meg Sárikát egy előadásra, ahol minden tanitványa kapott Tőle egy irógéppel készült "jó tanács gyűjteményt".
A mai napig őrrzöm. Idézek is belőle néhányat:

"Az a talpalattnyi hely, melyre lépni készülsz, szent hely, SZINPAD, azt külsőddel, magatartásoddal, felkészültségeddel szolgálnod kell."

"Előadásra úgy érkezz, hogy legyen időd műsorodat fellépésed előtt közvetlenül, mégegyszer végiggondolni!."

"Légy mindig korrekt a rendező szervekkel szemben!
Régi felkérést pillanatnyilag előnyösebbnek látszó szereplésért ne mondj le hamis indokkal."

"A kritizálással óvatosan bánj, hiszen nem tudod, szereplésedkor nem követsz-e el ugyanolyan, vagy hasonló hibákat, amilyeneket másoknál kárhoztattál!

"Sikered részese a kisérő, illetve a zenekar is. A produkció közös munka, a taps nekik is szól, tehát megköszönésébe vond be őket is!."

A cikk írója: Karcagi Nagy Zoltán

A cikk megjelent a Nemzeti Muzsika 2012 -es év 1. számában .
A klubba begépelte: Kovács Mária Magdolna