Komáromi Szabó Gyula - Egy tisztes őszes halánték

Phoenix51

Új világot találtam én itthon,
Megszerettem új embereket,
Bár addig egy kevés idő eltelt,
Míg megtaláltam én a helyemet.

Nem vagyok oly fiatal, mint régen,
Nem is leszek olyan soha már,
De azért a nagymamák szemében,
Még én vagyok a férfiideál.

Mert egy tisztes őszes halánték,
A nő számára ajándék,
S úgy kell, mint az őszi napsugár.
Ha sor kerül a tavaszra,
Még nincsen okom panaszra,
A május csókja csak szíven talál.

Már nem járok a Gerbaud-ba,
A fekete feketébb s forróbb az eszpresszóban.

Szóval én mondom egy tisztes őszes halánték,
A nő számára ajándék,
S úgy kell, mint az őszi napsugár.

Sétálok a kedves pesti utcán,
Bámulom a sok-sok új csodát,
Megállok egy széles oszlop mellett,
Mennyi gazdag színházi plakát.

Új csillagok jöttek fel az égre,
És a bálon új muzsika szól,
De azért a közönség szívében,
Tán elférek még én is valahol.

Mert egy tisztes őszes halánték,
A nő számára ajándék,
S úgy kell, mint az őszi napsugár.
Ha sor kerül a tavaszra,
Még nincsen okom panaszra,
A május csókja csak szíven talál.

Már nem járok a Gerbaud-ba,
A fekete feketébb s forróbb az eszpresszóban.

Szóval én mondom egy tisztes őszes halánték,
A nő számára ajándék,
Nincs öreg férfi, hidd el cimborám
Legfeljebb túl fiatal leány.