Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mensáros László - Drágám néha téved az ember
Zeneszerző: Buday Dénes
Szövegíró: Vadnay László
Magát szerettem, magát,
A szép haját, a halk szavát.
Eladtam a szivemet magának réges-rég.
A nyári éjben a hold, az is dalolt, ha átkarolt.
A régi jó szobámban mosolygott ránk az ég.
Drágám, néha téved az ember,
Mit bevallani nem mer,
Pedig annyira fáj.
Szívünk tele van szerelemmel,
Sírunk könnytelen szemmel,
Mikor válni muszáj.
Fáj, ha az álmunk egyszer véget ér,
Bár sose fogjuk sejteni, miért.
Drágám, néha téved az ember,
Mit bevallani nem mer,
Pedig annyira fáj.
De hol van mindez ma már,
Ma nincs tovább, s ma nincs babám.
Egyedül csatangolok, és fent az ég borult...
Magát szerettem, magát,
a szép haját, a halk szavát.
S titokban azt remélem, hogy visszajő a múlt.
Drágám, néha téved az ember,
Mit bevallani nem mer,
Pedig annyira fáj.
Tárárá-tárárá, tárárí-tárárá, tárárá-tárárá...
Kár, hogy az álmok egyszer véget érnek,
Kár, sose fogjuk sejteni, miért.
Drágám, néha téved az ember,
Mit bevallani nem mer,
Pedig annyira fáj...
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!