forrás:http://www.youtube.com/watch?v=89s7ZfUHHnI
NÓTÁS KEDVÛ VOLT AZ APÁM - LÁSZLÓ IMRE
Archív 78 RPM magyarnóta felvételek

Zene: Fejes Imre
Szöveg: Verebes Károly

Nótás kedvű volt az apám,
Átmulatott sok éjszakát.
Nem sajnálta rá a napot,
Kettőt-hármat összetoldott.
De még azt is megduplázta,
Ha az anyám megdorgálta,
Ha a cigány rosszul játszott,
A bőgőbe belevágott.

Nótás kedvű édesapám,
Jaj de régen nem dalol már:
A szívemet bánat rágja,
Egy-egy kedves nótájára.
/:Mi lett a sok nóta vége,
Kint nyugszik a temetőbe',
Dalos ajkú kis madárka,
Szállj az apám fejfájára!:/

László Imre, a két világháború közötti időszak népszerű nóta énekese. 1896-ban "Csongrádon született. Színi tanulmányait Rákosi Szidi iskolájában végezte, miközben Dr. László Gézánál tanult énekelni. Ezt követően három évig a pécsi színházban bonvivánszerepeket alakított, majd rövidebb ideig Békéscsabán és Makón működött. Utána néhány évre búcsút vett a színpadtól és Csongrádon a Közművelődést Egyesület igazgatója lett. Innen került a Royal Orfeumhoz, ahol főként kuplékat adott elő. Magyar nótákat 1926ban kezdett hivatásszerűen énekelni és csakhamar egyik kedvence lett a rádióhallgatóknak és a nótát szerető közönségnek. Akkoriban írta első nótáit is. A "Száz szál piros rózsát" kezdetű legismertebb nótája 1928-ban jelent meg és László Imre néhány év leforgása alatt, mint szerző is az élvonalba került. Több alkalommal volt szerzői estje a Vigadóban és a Zeneakadémián. Közben a hanglemezgyárak is rendszeresen foglalkoztatták. Sok régi nóta az ő előadásában és hanglemezfelvételei nyomán lett népszerű. László Imre a felszabadulás után is fáradhatatlanul járta az országot és mindenütt fellépett, ahol csak tehette. Szinte életének utolsó percéig nem szakadt el a nóta-kedvelő közönségtől. 1975. január 1-én váratlanul hunyt el Budapesten.