Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Fényes Kató és a Durium zenekar - Emlékszel még
Lemez: Durium-Patria, DAC 47.350
Szerzők: Bástyai István - Szenes Iván
1947
Valakihez küldöm ezt a szót
Múlt vizének e kis papírhajót.
Valakihez, aki most is fáj
Pedig érzem elfelejtett már.
Valakiről mondok egy mesét
Ma még minden vágyam benne ég.
Holnap csak egy utca nóta lesz
Mit elcsépeltté nyúz a pesti dzsessz.
Emlékszel még.
Mennyi nagy csodára vártunk,
Télen is tavaszban jártunk
Kéz a kézben te meg én.
Emlékszel még…
Volt sok édes délutánunk,
Megfordult a nép utánunk,
Hogyha mentünk, te meg én.
Sok augusztusi este
Csodáltuk az eget
A titkodat keresve
Néztem a szemed.
Emlékszel még…
Mennyi nagy csodára vártunk
És a félúton megálltunk
Mindörökre, te meg én.
Esteledik, beborul az ég,
Valahol egy üstökös kiég,
Lezuhan a semmiségen át,
Kettétépi a bús éjszakát.
Valahol egy asszony felzokog,
Gyertya lángja végsőket lobog,
Gyermekálmok játszanak velem
És nem lesz hajnal többé sohasem.
Ha maga helyébe lennék, csakis azzal az úrral mennék
Akinek a szeme olyan tüzesen ragyog,
Aki ez esetben én vagyok.
Ha maga a helyembe volna, maga is csak ekképp dalolna,
Magának is csak az a nő tudna tetszeni,
Akivel most én szeretnék kikezdeni.
De már egész filozófus lettem, elfojtom a többi panaszt,
S mer a magam helyébe születtem, ismételtem mindig ugyanazt,
Ha a maga helyébe lennék….
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!