Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SLÁGERMÚZEUM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SLÁGERMÚZEUM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Több éve már, hogy elvesztettelek
nyár vége volt, nehéz eső esett
azt hittem akkor, hogy elfelejthető,
amint hull, egyre hull az eső
És jött a nyár, a hosszú tél után
virágok nyíltak minden rózsafán
a szívem könnyű volt, de elszállt az idő
s újra hullt, egyre hullt az eső
Mint régi kép, ha véletlen előkerül
emléked újra rámtalált kegyetlenül
a sápadt fényben láttam égő arcodat
s megint úgy éreztem, a szívem megszakad
Mert nincsen baj, ha napsugár hevít
a csillaghullás el nem kedvetlenít
de mindig rágördül a szívemre a kő,
mikor hull, egyre hull az eső
nem számít már akármilyen a tél
s a szél, ha fúj, oly mindegy, honnan ér
de átkozottul nyomasztott az idő
mikor hull, egyre hull az eső
Mint régi kép, ha véletlen előkerül
emléked újra rámtalált kegyetlenül
a sápadt fényben látom égő arcodat
megint úgy érzem, a szívem megszakad
Több éve már, hogy elvesztettelek
nyár vége volt, nehéz eső esett,
azt hittem akkor, hogy elfelejthető,
amint hull, egyre hull az eső.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!