Weygand Tibor[1] (Alcsút, 1905. november 27. – Budapest, 1965. július 12.) dalénekes.
A harmincas-negyvenes évek egyik legnépszerűbb előadója. Számos sláger előadója, az egyik első magyar hangosfilm zeneszerző, énekese.
Ott volt a hangosfilmek bölcsőjénél. A nevető Budapest filmben két saját számát –Köszönöm, kicsikém; Ne haragudjon rám-énekelte. Számos filmben szerepelt ezután is, elsősorban énekes közreműködőként. A harmincas években vele készült a legtöbb hanglemez, a Columbia Gramafon Társaság is foglalkoztatta. Sikeresen szerepelt külföldön -London, Bécs valamint Franciaország és Németország több városában- is. A negyvenes évektől csökkent népszerűsége. Az új irányzatok nem kedveztek az ő stílusának. A háború után még feltűnt az ORI egy-egy műsorában, de a rádió és a hanglemezgyár már nem foglalkozatta. Polgári foglalkozást választott, a Technoimpex tisztviselőjeként ment nyugdíjba. Két évtizedes pályafutása alatt közel 1500 dalt énekelt lemezre. Ennek ellenére neve -Kalmár Pálhoz hasonlóan- feledésbe merült, pedig ő volt az első énekes, akire a legnagyobb hatást tette az Európába is beszivárgó jazz. A swingkorszak meghatározó énekese volt. Több mai együttes – például a Hot Jazz Band – feldolgozásaiban is felismerhető jellegzetes, összetéveszthetetlen, a harmincas évek hangulatát, hangkulisszáját idéző énekstílusa.
Legismertebb slágerei
Budán, este 10 után. (Szántó Armand-[Erdélyi Mihály])
Teve van egypúpú. (Ábrahám Pál-Harmath Imre (szövegíró))
Pardon, pardon, szenyóra. (Brodszky Miklós-Harmath Imre)
Legyen a Horváth kertben Budán. (Lajtai Lajos-Békeffy István)
Van Budán egy kis kocsma. (Fényes Szabolcs-Szilágyi László)
Álmomban egyszer. (Szabó Kálmán)
Orgonavirág, gyógyítsd meg a lelkemet. (Buday Dénes-Füredi Imre)
Engem még nem szeretett senki. (Seress Rezső)
Voltál*e már boldog Pesten? (Hajdú Imre-Szilágyi László)
Szerelemhez nem kell szépség. (Eisemann Mihály-Szilágyi László)