Sárdy János (Nagykónyi, 1907. július 27. – Budapest, 1969. március 9.) magyar operaénekes (tenor).
1922 és 1927 között Pápán tanult, a tanítóképző iskolában. Az iskola elvégzése után kántortanítói állást kapott Dunaföldváron. Kántorként gyakran énekelt esküvőkön, temetéseken. Az egyik városi ünnepségen figyeltek fel hangjára, s egyre többször hívták meg énekelni. Rózsahegyi Kálmán magániskolájába jelentkezett, de meghallgatás nélkül elutasították. A Magyar Királyi Operaház énekes korrepetítoránál, Palotai Árpádnál jelentkezett, aki egy próbaéneklés után vállalta a képzését. 1936-ban lett ösztöndíjasa az Operaháznak, s először színpadra Puccini Pillangókisasszony című operájában, a császári tiszt szerepében lépett fel. Élete első komolyabb szerepét 1936. október 6-án játszotta el Erkel Ferenc: Bánk bán című operájában, Ottót énekelte. 1938-tól 1958ig volt az Operaház állandó tagja. 1942-től a Fővárosi Operettszínházban is föllépett. Olyan alakítások fűződnek nevéhez, mint Kukorica Jancsi a János vitézből és Gábor diák, a Gül Baba című operettből. 1940-ben kezdett el filmekben is szerepelni. Többek között a Leányvásár, Rákóczi nótája és a Mágnás Miska fűződik nevéhez. Többször szerepelt külföldön is. 1958 és 1969 között a Fővárosi Operettszínház állandó tagja volt.