Ráday László
énekművész, színész, zeneszerző

Születés: Budapest, 1912. november 11.
Halálozás: Miskolc, 1986.

Szülei: Rádai József, Szalay Mária
Lakása: Budapest VII. Csengery utca 7. (1938)

A budapesti Zeneakadémián végzett Siklós Albert növendékeként, majd ismert nótaszerző és énekes lett. Pályáját meghatározta a Trianoni békeszerződés utáni Magyarország hol hazafias, hol irredenta zenei világa. Jellegzetes és legjobban ismert műve az Első levél (Ne sírj utánam kedvesem), amelyből külön kisjátékfilm is született és amely idézet szintjén megjelenik az 1965-ban forgatott A tizedes meg a többiek című filmben is. Részvevője volt az első nótaolimpiának, ahol ezüstkoszorúval tüntették ki. A Magyar Királyi Állami Operaház tagja, ügyelője, Palló Imre operaénekes barátja. 1945-ben internálták a dél-budai táborba. Rendőrindulót komponált Münnich Ferenc rendőr tábornok látogatása alkalmából. 1945 után el kellett hagynia Budapestet és Miskolcon telepedett le. Vendéglátóipari zenészként élt nyugdíjba vonulásáig, a hatvanas években Rudabányán a Bányász Presszóban zongorázott, és játszotta saját dalait. Műveit a Magyar Rádió műsoron tartotta, majd 1980-ban megjelent egy válogatás lemez, melyen az általa írt "Ha fáj a szívünk" című dal is hallható, Kalmár Pál előadásában.

Többször nősült. Első feleségét, Hanke Klárát 1938. április 14-én vette el. Halálakor nevelt lányával élt együtt Miskolcon, ott is temették el.

1943 őszén az Ambrus Film által "Visszatérünk" munkacímmel készített rövid játékfilmnek zenéjét írta és a főszerepet is ő alakította.

Filmszerepei:

Két lány az utcán (1939) - énekes
Ne sírj utánam, kedvesem (1943, rövid) - Nagy István szakaszvezető
A tizedes meg a többiek (1965) - gramofonénekes (csak hang)

Zeneszerző:

Ne sírj utánam, kedvesem (1943, rövid)