A 68 éves korában, hosszú betegség után július 19-én keddre virradóra elhunyt művészt zsidó szertartás szerint búcsúztatta gyászoló családja előtt Kardos Péter főrabbi. A barátok nevében Léderer Pál újságíró beszélt a ravatalnál.

“Gyönyörködtetett zenéjével és énekével, sugározta magából a jóságot és a szeretetet, ami napjaink világában alig fellelhető. Humora volt és optimista életigenlése” – mondta a főrabbi.

Kitért arra, hogy Somló Tamás szinte hangszerrel a kezében született, és majdnem úgy is halt meg meg, amikor halálos ágyáról felkelve több száz kilométert utazott, hogy egy jótékonysági koncerten beteg gyerekeket vigasztaljon.

“Számunkra nem hal meg, visszatér és velünk marad, ha beszélünk róla, felidézzük az LGT felvételeit, megnézzük az Álomarcú lány videóját” – tette hozzá Kardos Péter. Szólt Somló Tamás egy kevéssé ismert oldaláról is, arról, amelyik kipát tett a fejére és várta a rabbi áldását, zsinagógákban adott koncertet az első felkérésre.

Léderer Pál arról beszélt, hogy konszenzus van abban: Somló Tamás volt a magyar zenei élet egyik legeredetibb, legtehetségesebb, legsokoldalúbb és mindenképpen legtermészetesebb, legőszintébb, leglazább alakja. Úgy vélte, a virtuális térben tűzszünetet teremtett a hír, hogy tényleg elment.

“Neki unalmas volt, ami másnak racionális. Rengeteg állata volt, szerette telehordani mindenféle megismételhetetlen dolgokkal a tereit régiségekkel és kacatokkal, kis Honvéd utcai lakásába kandallót, harmóniumot, orgonát, pianinót, még egy Bösendorfer-versenyzongorát is felcipelt. Gyűjtőszenvedélye az emberekre is kiterjedt, négy asszonyt és négy gyereket köszönhetett ennek. Imádta őket és viszont. Igazi társasági ember is volt, akkor érezte elemében magát, ha zajlik az élet” – fejtette ki Léderer Pál.

Kitért arra is, hogy Somló Tamás nem készült a halálra, tervei voltak, leginkább egy LGT-koncertet álmodott még, emellett utazni is akart, Izraelbe és Amerikába.

“Elment egy nagy ember, egy igazi mensch, jól írta Presser Gabi: Tomi nélkül vacakabb lett a világ. Nagy szórakoztató volt, igazi showman, de olyan, aki bár tisztában volt vele, hogy millióknak szerez örömet, úgy tartotta, a showbizniszen kívül is van élet. Artúr rivaldafényre termett, de a színfalak mögött, az árnyékban is észrevette és szerette az embert” – mondta az újságíró.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A búcsúztatáson a zenészek közül jelen volt az LGT három tagja, Presser Gábor, Karácsony János és Solti János, a zenekar korábbi dobosa, Laux József, Somló Tamás egykori zenekarából, az Omegából Benkő László és Mihály Tamás, továbbá mások mellett Zalatnay Sarolta, Bródy János, Dés László, Gallai Péter, Köves Miklós, Závodi János, Horváth Charlie, Balázs Fecó, Demjén Ferenc, Gerendás Péter, Bornai Tibor, Márton András, Lengyelfi Miklós, Heilig Gábor, Jávori Ferenc, Király Viktor, valamint Székhelyi József színművész.

Somló Iván Tamás 1947. november 14-én született Budapesten. Először hegedülni tanult, majd tizenhárom évesen szaxofonra váltott, még tucatnyi hangszeren játszott, a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig. Heinemann Sándornak, a Royal Orfeum vezetőjének, a nagycirkusz karmesterének hatására beiratkozott az Állami Artistaképzőbe, cirkuszi zenebohóc lett.

Rövid ideig az Atlas együttesben zenélt, az akkor még amatőr Omegának 1964-től három éven át volt tagja, de az anyagilag sokkal jövedelmezőbb artista szakmával sem szakított és utazni is vágyott. A Luxor zsonglőrcsoporttal körbeturnézta a világot, majd miután a csapat 1969-ben szétszéledt, Somló a Kex együtteshez csatlakozott. 1972-től a Non-Stop együttes frontembereként lépett színpadra, a következő évben meghívták basszusgitárosnak a távozó Frenreisz Károly helyére az első magyar supergroupba, a Locomotiv GT-be.

Többek között ő szerezte a Ha a csend beszélni tudna, az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna, a Nagyon kell, hogy szeress és az Annyi mindent nem szerettem még című slágerek zenéjét. Kissé karcos hangja teljesen egyedi, azonnal felismerhető volt.

Az 1980-as évek elejétől az LGT turnéi ritkultak, az együttes az 1987-es tabáni koncert után felfüggesztette tevékenységét, jóllehet hivatalosan nem jelentették be feloszlásukat. 1992-ben emlékezetes búcsúkoncertet adtak a Nyugati pályaudvaron, 1997-ben Somló Tamás 50. születésnapját ünnepelték fellépéssel. 2007-ben a Szigeten arattak hatalmas sikert, 2013-ban újra összeálltak két koncertre az Arénában, majd Alsóörsön.

Anyagi gondjai miatt 1986-ban Dániába ment “vendéglátózni” egy külföldi zenészekből álló tánczenekarba, 1992-ben Demjén Ferenc unszolására jött haza. A ő rábeszélésére és szövegírói közreműködésével jelentette meg 1992-ben első szólólemezét, a Som-lót, amelyet a Semmi cirqsz (1997), az 50mló koncert (1998), a Zenecsomag (2000), a Best of (2003) és az Egy adag somlói (2007) önálló album követte.

Ő énekelte az Álom című számot az 1996-os Elvarázsolt Edda-dalok albumon, a Patika (1996) című televíziós filmsorozat két betétdalát adta elő, szerepelt szerzeménye az 1999-es Hippolyt című filmvígjátékban. Jótékonysági koncerteken vett részt, rendszeresen fellépett nosztalgiakoncerteken és fesztiválokon.

A három eredeti LGT-tagból és egy tehetséges fiatal zenészből álló Zenevonat a legsikeresebb LGT-slágerekből állított össze koncertprogramot. Somló Tamást 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2004-ben, ősz fejjel kapott jogi diplomát.