Seress Rezső (született Spitzer Rudi) (Budapest, 1889. november 3. – Budapest, Józsefváros, 1968. január 11.)^[1] zeneszerző, zongorista.

Az egyik leghíresebb örökzöld dal, az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) szerzője (szöveg: Jávor László, a 8 Órai Újság bűnügyi riportere). A dalt több mint 100 nyelven adták elő.

Az 1923-1933 közötti tíz év rendkívül termékeny időszak volt alkotói munkásságában. Több mint negyven dalszöveget írt mások számaira, a körülbelül hatvan saját szerzeménye mellett. A Délibáb 1933. 25. száma, mint „a zeneszerzés kis termetű nagymestere” írt róla.

1933-ban megírta a "Szerelem az egész vonalon" című operettjét, melynek zenéjét s librettóját is ő írta. Azonban a mű sosem került színpadra, mert a rendezők nem voltak hajlandóak színre vinni, csak a már ismert operettírók műveit, annak ellenére is, hogy kollégái mindegyike remeknek tartotta az operettet. A közönségen kívül azonban a szakma képviselői nem tartották nagyra, s ez a színpadi művének kudarcával együtt mélyen megviselte.

1956

A forradalom kitörésekor kérlelték, hogy hagyja el hazáját, meneküljön Magyarországról. Ő azonban rendíthetetlenül csak játszott az ő magyar közönségének, akármennyire is meggyötörték élete során. S emellett az elkötelezés mellett sem remélhetett többet. A televízió és a rádió elterjedésével egyre kevesebben látogatták a kocsmákat, ahol játszott, s Elvis Presley, a rock, a Beatles lassan elhomályosították.

Halála

Seress Rezső és Beamter Jenő emléktáblája
(Budapest, VII.ker, Dob u. 46/b)

Ő mégis játszott, s lassan visszatért oda, ahonnan kezdte. Este, lámpaoltás után csak magának zongorázgatott. Ekkorra már semmije se volt. Se barátai, pénze, boldogsága, hallgatója, minden ami addig erőt adott neki a nehéz időkben elmúlt, s a feleségével is megromlott a kapcsolata.

“Hol lesznek már a Beatlesek, mikor én még mindig itt leszek…” - egykorú beszámolók és Presser Gábor elmondása szerint is gyakran énekelte ezt a dalt Seress.^[3][4]

Később napjai beszűkültek, már játszani sem volt miért, csak zenét hallgatott, s számolta a napokat. 1968-ban 78 éves korában levetette magát lakása erkélyéből. Ugyan túlélte a zuhanást és ájult állapotban a MÁV-kórházba szállították, de később, január 11-én megfojtotta magát a dróttal, ami a gipszét tartotta.