1932-ben végezte el a Zeneakadémiát. A következő két esztendőben a Városi és a Magyar Színházban játszott, majd 1936-tól három éven át a Teréz körúti Színpadon énekelt, miközben megtartotta a városi színházi állását is. Kiváló színészi adottságokkal is rendelkezett: különösen sikeres volt az ifjabb Strauss Denevér című operettjében, amelyben Orlovszky herceget alakította, és Offenbach Orfeusz az alvilágban című dalművében, ahol Orfeuszt játszotta. Prózai filmszerepekre is felkérték. Huszonegy filmben szerepelt, amelyek közül az 1941-ben készült Magdolna és az 1943 kora őszén forgatott Majális című filmek a legemlékezetesebbek. Készült vele egy zenés rövidfilm is a negyvenes évek elején, amely portréfilmnek is felfogható – Cigarettafüst címmel.^[1]

2012. január 20-án a Somogy Megyei Múzeum Igazgatósága megnyitotta időszakos Rácz Vali kiállítását a színész-, énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából. A kiállítás 2012. július 31-ig fogadta a látogatókat.^[2]

Rácz Vali közkedvelt magyar színész- és énekesnő, aki az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején élte fénykorát előadóművészként. Amellett, hogy rendszeres fellépője volt a zenés kluboknak, lemeze jelent meg, s emellett 20 filmben is szerepet kapott. Elbűvölő kinézete és szexepilje hozzásegítette, hogy a „magyar Marlene Dietrichként” emlegessék.

1911. december 25-én született a dél-dunántúli Gölle községben mélyen vallásos római katolikus szülők egyetlen gyermekeként. Apja a falu iskolájának kántortanítója volt. Miután befejezte tanulmányait a kaposvári katolikus gimnáziumában Budapestre költözött, s a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult. Nem sokkal az érettségi után - a mezzoszoprán hangjának köszönhetően - kisebb filmszerepeket kapott énekesként, nem sokkal azután pedig a kor népszerű dalszerzői írtak számára sikeres slágereket.

A II. világháború idején ő volt a keleti fronton harcoló magyar csapatok egyik kedvence. 1944. áprilisában, amikor a náci csapatok megszállták Magyarországot, s megkezdték az ország zsidó lakosságának kitelepítését, Vali érintetté vált: zsidó barátait rejtegette elegáns villájában Budapesten. Ez év áprilisa és novembere között öt zsidó élt ott titokban, ameddig véletlenül az egyik menekült férje le nem buktatta. A magyar titkosrendőrség letartóztatta, és fogva tartották a székhelyükön, a hírhedt Hotel Majesticben, ahol a foglyokat kihallgatták és gyakran meg is kínozták, mielőtt elszállították őket a munkatáborokba vagy nyilvánosan kivégezték őket.

Segítői közbenjárására megmenekült a kivégzéstől, s végül elengedték. A zsidók, akiket bújtatott, sikeresen megúszták az elfogatást, és mindannyian túlélték a háborút, némelyikük később Izraelbe emigrált. 1991. szeptember 4-én, majdnem fél évszázaddal a történtek után a jeruzsálemi Yad Vashem a "Világ Igaza" címet adományozta neki.^[3]

1946-ban Rácz Vali összeházasodott az író és újságíró Halász Péterrel. Fiuk, Valér 1950-ben született, majd két évvel később megszületett lányuk, Mónika (aki később Monica Porterként vált ismert újságíróvá Londonban). A család az 1956-os forradalmat követően az Amerikai Egyesült Államokba menekült. 1970-ben visszaköltöztek Európába, majd 1975-ben Rácz Vali és férje Münchenben telepedett le fiukkal együtt. Férje ekkor a Szabad Európa Rádiónak dolgozott. Rácz Vali itt halt meg 1997. február 12-én.