Könnyűzene Erdélyben a két világháború közt és a második világháború után (1918-1960)

A két világháború között romániai magyar könnyűzene csak annyiban létezett, amennyiben akadtak helyi magyar szerzők, akik magyar szövegű könnyűzenéjükben világdivatokat követő táncdalokat, sanzonokat, kuplékat is szereztek.

Kramer Ödön már az 1920-as évek elején Nagyváradon és Temesvárt jelentette meg maga (Ablakom-ablakom, Búcsúzni jöttem) és Kálmán Andor (Dér sír már a fákon) Bárdos László szövegére szerzett műdalait. A Román Zeneszerzők Társaságának 1939-ben kibocsátott tagnévsora szerint Békefi Pál, Győri Emil (álnevei: Traian Cornea, Henry E. Clerck, André Duroi, Pueblo del Cazartas, Máthé Elek, Joó Péter), Kálmán Andor (álnevei: Nicu Romoşan, Pablo Valez, Bástya Árpád), Komlós Elemér, Nagy Ede, Szegő Nándor volt szerzőként nyilvántartva. Tudunk Adonyi B. Vilmos, Erdős Mátyás, Goldner Ernő, Glausiuss Tibor, Körber Antal, Mezey Zsigmond, Hans Mokka, Schreiber Alajos, Várady Aladár, Vécsey Sándor szerzeményeiről.

A könnyűzene Erdélyben 1944 után is még jó ideig csak szövegében volt valamelyest magyar. Az első romániai magyar könnyűzene-lemezeken Serbán Marika, Éltes Zoltán, a Kozák nővérek és mások román számokat énekeltek magyar fordításban az eredeti "negatívok"-ra (értsd: külön fölvett zenekari kíséretre), vagy magyarországi slágereket. 1960 táján Fogarasi György, Tóth Erzsébet, Szabó Edit, Zeitz Gaby, Mátyás Éva lépett nyomukba. Az első hazai magyar sláger az 1950-es évek derekán keletkezett, de országszerte csak a 1970-es években ismertté vált dal, A Dónát úton nyílnak már az orgonák, ennek szövegét Imrédy Géza színművész, zenéjét Claude Romano (vagyis George Sbârcea) írta, Horváth László operaénekes mutatta be, s Tamás Gábor tette ismertté.

Az 1960-as években merült föl olyan könnyűzene igénye, amely – elsődleges szórakoztató jellegének föladása nélkül – szerzői és előadói egyéniségek műve és nemzetiségi közművelődésünk, művészetünk része. Sokasodnak a magyar táncdalok. Aktivizálódott néhány idősebb szerző: Marosvásárhelyen Adorjáni Ernő, Székelyudvarhelyen Kaizler László, Csíkszeredában Gáll Árpád, Bukarestben Winkler Albert, a teljes képzettségű komolyzeneszerző karolta föl a műfajt. Kisfalussy Bálint szatmári színész a könnyűzene terén is sikersorozatot aratott: több egyéni lemezt készített, vígjátékokhoz komponált betéteket, így Karácsony Benő A rút kis kacsa c. darabjához.

A könnyűzene keretén belül a kommersznek is nevezett hagyományos irányzat mellett föltűnt a beat (legnépszerűbb együtteseink ekkor a szatmári Mikron, a marosvásárhelyi Dentes és a nagyváradi Metropol, amely utóbb Virányi Attila vezetésével az ország első hard rock együttesei közé küzdötte föl magát, négy hanglemezét forgalmazták), valamint a folk. Ez utóbbi irányzat olykor irodalmi igényű szövegekkel, a népzenei hangvétel felé tájékozódva tűnik ki, sikeres művelői a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola diákjaiból alakult Thalia Folk Group, a Józsa Erika-Horváth Károly kettős, a Deák Endre vezette Búgócsiga, a régi magyar népzenéből ihletődő Babrik József.

A romániai magyar könnyűzene első intézményes fölkarolói a román rádió kolozsvári, ill. marosvásárhelyi stúdiói, jelesen Porzsolt Viktor és Borbély Zoltán szerkesztők. Kibontakozásának új szakasza kezdődött 1969-ben, amikor a Román Televízió magyar szerkesztősége meghatározó szerepet vállalt a sajátosan romániai magyar könnyűzene kialakításában és forgalmazásában. Műsorain kevés az átvétel vagy fordítás, a zöm eredeti alkotás. Magas műszaki színvonalú fölvételeiket a hanglemezgyár is át-átvette. Boros Zoltán szerkesztő – maga is elismert zeneszerző – sikerrel egyeztette az esztétikai értékrend és a társadalmi elvárás ez esetben kiváltképpen különböző szempontjait, s nyilvánosságot biztosított a kommersz könnyűzene, az irodalmi értékű költeményt hordozó sanzon, a dzsessz, a rock és a folk körébe vágó művek, ill. előadói teljesítmények javának.