Delhusa Gjon (Budapest, 1953. augusztus 9. –) EMeRTon-díjas magyar énekes, zeneszerző és dalszövegíró, Ihász Gábor énekes és Ihász Kálmán labdarúgó unokatestvére.
1953. augusztus 9-én született Budapesten.[1] Édesanyja Ihász Erzsébet, Ihász Gábor énekes nagynénje, így Delhusa Gjon anyai ágon unokatestvére a zenésznek és testvérének, Ihász Kálmán labdarúgónak. Apai ágon nagymamája görög, nagyapja pedig albán, anyai ágon nagymamája német, nagypapája magyar nemzetiségű volt.[2] Szülei egyszerű emberek voltak. Gjon gyermekkorát Zuglóban töltötte, eredetileg autófényező szeretett volna lenni.
Könnyűzenei karrierjét egész fiatalon kezdte. Mindössze 18 éves volt, amikor 1971-ben a Táncdalfesztiválon előadta a „Hegyek lánya” című saját dalát, amellyel a tehetséges fiatalember egy csapásra ismert lett.
Az 1974-es év hatalmas sikereket tartogatott a számára, hiszen ebben az évben minden addig megjelent korongja (4 kislemez) aranylemez lett, valamint megjelent az NDK-ban egy német nyelvű kislemeze is, amivel külföldön is hatalmas sikert ér el, mivel ez a korong 500 000 példányban kelt el. Ez a lemez már a megjelenés évében megkapta a drezdai fesztivál nagydíját, ami akkoriban a legrangosabb sajtódíj volt az NDK-ban, majd 1975-ben az év énekesének is megválasztották. Ezek a díjak azért is számítottak nagy sikernek, mert ezt Kovács Kati[3] után még magyar énekes nem nyerte el. 1977-ben a Bergendy-együttes énekese volt néhány hétig, a Metronóm ’77 fesztivál gáláján adtak koncertet. 1979-ben megjelent első nagylemeze Delhusa Gjon címmel. 1980-ig részt vett valamennyi jelentős kelet-európai fesztiválon, melyekről mindenhonnan díjakkal elhalmozva tért haza
1974 - drezdai fesztivál nagydíja
1975 - az év énekesének NDK-ban
1988 - Kubai dalversenyen - legjobb zeneszerző díj
1989 - EMeRTon-díj
1996 - Albán Kormány Aranykeresztje
2000 - Roma Közösség - év énekese díj
2005 - Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt
2005 - Vitézi Rend tagja a dunaújvárosi Hősök Templomában