Szülőföldjén igen népszerű volt már, mikor 1802-ben Pestre költözött. A legnevesebb cigányzenészekből összeállított bandájával hamarosan olyan hírnévre tett szert, amilyenre addig még nem volt példa. A pesti termek közönségének meghódítása után híre befutotta a szomszéd országokat is. Itthon nem történhetett meg nélküle jelesebb ünnepély.

Budán a nádori, Pozsonyban a koronázási, udvari, országgyűlési  vigalmaknál ő volt a magyar zene előadója a 19. század első évtizedében. Bécsbe is gyakran kapott meghívást a fényes császári ünnepélyek alkalmával. Az európai fejedelmek bécsi gyülésének idején egy egész évet a császárvárosban töltött.  1815 nyarán, a Margitszigeten muzsikált az Anna Pavlovna nagyhercegnő tiszteletére rendezett ünnepélyen.

Kisfaludy Sándor, a költő 1908-ban egy Kazinczynak írt levelében már Biharihoz hasonlította magát

"Én csak az vagyok a magyar poéták között ami Bihari és Pityók a muzsikusok között."

Az 1810-ben Pestre látogató Berzsenyi Dánielt lelkesítette fel vérpezsdítő játékával a Paradicsom fogadóban. Erről pedig Szemere Pál Kazinczyhoz írott leveléből tudunk: Berzsenyi "annyira el volt ragadtatva Bihari által, hogy a más szobában utána várakozókról teljesen elfelejtkezett."

Liszt Ferencet sem hagyta hidegen a "nagy, erős termetű" Bihari muzsikája: "Mint egy szesztűzes essentia cseppjei, úgy hatottak ezen varázshegedü hangjai füleinkre."

Az utókor értékelését Major Ervin zenetörténész foglalta össze 1965-ben, a Zenei Lexikon szócikkében:

"Bihari a 19. sz. első évtizedeinek legjelentősebb magyar muzsikusa és legnagyobb előadóművésze. Fennmaradt  84 dallama rendkívül gazdag invencióról és biztos formaérzékről tesz tanúbizonyságot. A verbunkos zene az ő keze alatt válik igazán reprezentáns, nemzeti magyar muzsikává, az ő tánc-parafrázisaiban nyeri hosszú időre végleges formai szerkezetét, az ő dallamaiban üti meg a nagyvonalú pátosznak és hősi lírának azt a magával ragadó, ittasult hangját, amely a 19. század magyar romantikus zenéjének mindvégig alaphangja és eszményképe maradt. Jelentőségét fokozza az a tény, hogy megtalálta a kapcsolatot a magyar népi zenével, mint ezt népdalfeldolgozásai is igazolják (Csípd meg, bogár,  A vénasszon dérdúr,  Csak olyan már a világ, stb:) ezzel

részben közelebb hozta a verbunkos új műzenei stílusát a nép szélesebb rétegeihez, másrészt új,  méllyebb elemekkel gazdagította ezt a stílust.  Emellett Bihari volt az, aki verbunkos- zenéjében s főleg interpretációiban visszanyúlt a kuruc- korszak tradicióihoz, s ennek a >>magyar hőskor<<-nak zenéjét propagálta, amivel jelentékenyen hozzájárult a kétféle zenei tradíciónak a köztudatban egyetlen nemzeti hagyománnyá való összeolvadásához."

Az 1827 április 26-án, Pesten elhunyt Bihari János máig élő tiszteletének jele a budapesti Margitszigeten lévő mellszobor (az 1928-ban készült s 1944-45-ben megsemmisült portré helyett  1969-ben állítottak újat), hazánk egyik legnépszerübb táncegyüttese, az 1954-ben alapított "Bihari", a róla elnevezett abonyi zeneiskola a falán 1981-ben elhelyezett bronz relieffel, vagy például a szülőfaluja melletti Dunaszerdahelyen 2005-ben felavatott mellszobor, s a már hagyománnyá vált Bihari János Emlékest.

Kósa Károly

forrás:  Nemzeti Muzsika kiadvány