A Los Andinos együttes 1982 öszén alakult Székesfehérváron. Azt a célt tüzte maga elé, hogy egy földrajzilag igen-igen messze esö, ám dallamvilágában nagyon is közeli kultúrát megidézzen a közönség számára. A dél-amerikai Andok-hegységben élö népek változatos és gazdag népzenei anyagát gyüjti és adja elö közönségének, innen ered választott nevük: Los Andinos (andokiak). Hagyományos szokásdallamok szólalnak meg elöadásaikon és lemezeiken, a pentaton rokonság megdöbbentö élménye mellett az öslakók és a bevándorlók zenéjének izgalmas szövedékére csodálkozhat rá a magyar közönség.

Müsoraikban megszámlálhatatlan indián és mesztic eredetü - néhol misztikus hangzású - húros, fúvós és ütöhangszer hangja csendül fel. A dalok - amelyek származásuknak megfelelöen spanyol, ajmara vagy kecsua nyelven szólnak - széles skálán mutatják be az andoki hegyvidék lakóinak mindennapjait: a nehéz munka, a szerelem, az ünnep, a bánat, a mámor és az emlékezés pillanatait. A dalokat - amelyek eredeti népviseletben kerülnek bemutatásra - gyüjtési területeiknek megfelelöen dolgozzák fel, elöadásukon a hagyománytisztelet uralkodik.

Az együttest kezdettöl fogva hálás közönség buzdította, sokat segítve abban, hogy 1985-ben a Kaláka Nemzetközi Folkfesztivál Nagydíját, 1988-ban a Magyar Televízió "Ki Mit Tud?" vetélkedöjének Közönségdíját, 1992-ben pedig a Magyar Müvelödési Intézet Nívódíját vehették át. Támogatóiknak köszönhetöen tudásukat, tapasztalataikat bövíthették 1989-es, 1994-es, 1997-es, valamint 1999-es gyüjtöútjaikon, amelyek során a falvakat járva tanulmányozhatták a szokásokat, népviseleteket, hangszerjátékot, hangszerkészítést. A kutatással tartott folyamatos kapcsolatuk révén az Európában is közkedvelt dél-amerikai hagyományanyag felszíni rétegénél jóval mélyebbre sikerült eljutniuk.

Müsoruk vándorútra visz Potosí hegyeitöl a cuzco-i völgyeken át a Chimborazo és az Imbabura vulkánok vidékéig, megelevenítve az egykori hagyományokra és szokásokra visszatekintö dalokat és táncokat.