22 éve

Yves Montand (Monsummano Alto, Toszkána, Olaszország 1921. október 13. – Senlis, Franciaország 1991. november 9.) francia sanzonénekes és filmszínész volt. Eredeti neve: Ivo Livi.
Yves Montand a külföld szemében sokáig a francia férfieszmény megtestesítője, de szülei olasz bevándorlók voltak. Yves Montand az 1940-es évek közepétől kezdett sanzonokat énekelni. Édith Piaf is felfedezte tehetségét, s nagylelkűen segítette. Yves Montand volt az első, aki szakított a színpadi öltözködés hagyományaival, az öltönnyel, nyakkendővel, „ingujj”-ban állt ki a színpadra. Rendkívül sikeres volt mint sanzonénekes, de hamar kezdte vonzani a film is.

A film terén első és talán legnagyobb sikere A félelem bére (Le salaire de la peur), Henri-Georges Clouzot rendezése. Filmezett Amerikában is, egyik ottani filmjében partnere Marilyn Monroe volt. Monroe-val való románcáról felesége, Simone Signoret írt Már a nosztalgia sem a régi (La nostalgie n'est plus ce qu'elle était) című visszaemlékezésében.

Yves Montand nagyon népszerű énekes volt Franciaországon kívül is. Rengetegen vásárolták lemezeit egész Európában, s Amerikában. Világszerte, Párizstól New Yorkig és Párizstól Moszkváig, gyakran előadott sanzonjai a lyoni takácsok (canuts) felkeléséről szól, a 2. világháború francia partizánjairól,, a párizsi nagy sugárutakról és körutakról (grands boulevards) és egy igen kedvelt szerelmi dal (Jean-Baptiste Clémant szerzeménye 1866-ból), ez utóbbi egyben a Párizsi kommün szimbóluma is, a barikádokon is dúdolták 1871-ben. Charles Trenet (1913–2001) nosztalgikus és ironikus sanzonjait is remekül tudta tolmácsolni, köztük A tenger (La Mer), Que reste-t-il de nos amours. Sugárzott belőle a frissesség, a féktelen életöröm, a francia tájak derűje. A 20. század francia férfi sanzonénekesei közt sok híresség volt (Charles Trenet, Georges Brassens, Gilbert Bécaud (1927–2001), Charles Aznavour, de alighanem Yves Montand volt a legszebb hangú és legtehetségesebb énekes, aki ki tudta fejezni a francia nép, s rajta keresztül minden nép fájdalmát, örömét, kiválóan tudta érzékeltetni éneklésével az élet humoros jeleneteit is. Több földrészen voltak sikeres turnéi, Európában, Amerikában, Ázsiában.

Nézeteit illetően híve volt a második világháborús francia ellenállási mozgalomnak, majd a kommunizmusnak, 1968 után harcos emberjogi aktivistaként tevékenykedett. A francia demokrácia levegője nagy szabadságot biztosított Yves Montand és valamennyi ott alkotó művész számára.

1991-ben halt meg, Párizsban, a Père-Lachaise temetőben nyugszik felesége mellett.