George Harrison (Liverpool, 1943. február 25. – Los Angeles, 2001. november 29.) világhírű brit zeneszerző, zenész, énekes, producer. Elsősorban úgy ismert, mint a mai zenetörténet egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású zenekarának, a The Beatles-nek a szólógitárosa, „a Csendes Beatle”. Komoly és jelentős szerepet játszott emellett abban is, hogy a mai nyugati társadalomnak a meditáció és a keleti kultúra iránti érdeklődése felébredt.^[1][2]

A The Beatles pályája során John Lennon és Paul McCartney voltak a főbb dalszerzők; Harrison nevéhez jóval kevesebb Beatles-dal fűződik, amelyek közül rendszeresen kettő-kettő került fel az albumokra. Ezek közül a leghíresebbek: "If I Needed Someone" (1965), "Taxman" (1966), "Within You Without You" (1967), "While My Guitar Gently Weeps" (1968), "Here Comes the Sun" és a "Something" (mindkettő 1969), "I Me Mine" (1970).

Harrison még a Beatles tagjaként kezdett érdeklődni az indiai zene és a hinduizmus iránt; ekkortájt a nyugati társadalom is komoly érdeklődést tanúsított a keleti vallások, filozófiák és zene iránt. Később ez az érdeklődés és a meditáció Harrison magánéletének és zenéjének szerves részévé vált.

Bár a Beatles utolsó éveiben már dolgozott a saját nagylemezén, az együttes 1970-es feloszlása után kezdett szólókarrierbe, maga mellé gyűjtve a korszak legismertebb brit zenészeit, s váltakozó, sokszor hatalmas sikert elérő hanglemezeket adott ki. Legismertebb dalai: "My Sweet Lord" (1970), "Give Me Love (Give Me Peace on Earth)" (1973), "All Those Years Ago" (1981). Harrison szervezte az első nagyobb jótékonysági koncertet The Concert for Bangladesh címmel, amit 1971. augusztus 1-jén tartottak a New York-i Madison Square Gardenben. 2004-ben Harrisont a Rock and Roll Hall of Fame tagjává avatták.

Harrison filmproducerként is tevékenykedett, 1979-ben megalapította Handmade Films nevű vállalatát. A társaság irányításával elkészült filmek közé tartozik a Brian élete, az Időbanditák, a Withnail és én (Mi ketten címen is ismert) és a Mona Lisa. Harrison feltűnt Eric Idle Beatles-paródiájában, az All You Need is Cash-ben, ismertebb címén a „The Rutles”-ben.

Los Angelesben halt meg, egy barátja otthonában 2001. november 29-én, 58 éves korában. A halál oka áttétes tüdőrák, amely megtámadta az agyát. (Harrison erős dohányos volt, a sikerei idején saját bevallása szerint 4-5 dobozzal is elszívott naponta.) Holttestét elhamvasztották, és bár a hírek szerint hamvait a Gangesz folyóba szórták, a ceremóniát nem az előre bejelentett időpontban hajtották végre, hanem a nyilvánosság kizárásával.

Halála után a családja a következő nyilatkozatot tette közzé:

„Úgy hagyta el a világot, ahogy élt: bízva Istenben, nem félve a haláltól, nyugalomban, családja és barátai körében. Gyakran mondogatta, hogy »minden várhat, csak Isten keresése és egymás szeretete nem«”.

Utolsó albumát, a Brainwashedot, mely 2002 novemberében jelent meg, Dhani Harrison és Jeff Lynne fejezte be. Halálának első évfordulóján, a „Koncert George-ért” keretében a két még élő Beatle, Paul McCartney és Ringo Starr, valamint Harrison fia és barátaik a Royal Albert Hallban egy különleges emlékkoncerten tisztelegtek előtte, melynek bevételeit a „Material World Charitable Foundation” kapta. Ravi Shankar lánya, Anoushka Shankar Jeff Lynne-nel közösen adta elő az „Inner Light”-ot, Clapton és Lynne az „I Want To Tell You”-t és az „If I Needed Someone”-t, ,Tom Petty and The Heartbreakers (Jools Hollanddal Sam Brownnal) a „Taxman”-t és az „I Need You”-t. Starr énekelte a „Photograph”-ot, a Monty Python (Michael Palin, Terry Jones, Eric Idle és Terry Gilliam) a „The Lumberjack Song”-ot, McCartney és Starr közösen a „For You Blue”-t. A finálén az összes előadó közösen énekelte a „Something”, a „While My Guitar Gently Weeps”, a „My Sweet Lord” (a billentyűknél Billy Prestonnal) és a „Wah-Wah” című Harrison-számokat.

Harrison 2004. március 15-én szólistaként is bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be.