<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<object><type>video</type><version>1.0</version><provider_name>Network.hu</provider_name><provider_url>http://network.hu/</provider_url><title>Suzanne  -  Koncz Zsuzsa</title><author_name>kustragabor</author_name><author_url>http://network.hu/kustragabor</author_url><html>&amp;lt;object width=&amp;quot;424&amp;quot; height=&amp;quot;345&amp;quot;&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;movie&amp;quot; value=&amp;quot;http://slagermuzeum.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=503104&amp;amp;amp;pvol=40&amp;amp;amp;plang=hu&amp;amp;amp;host=http://slagermuzeum.network.hu&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;allowscriptaccess&amp;quot; value=&amp;quot;always&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;allowfullscreen&amp;quot; value=&amp;quot;true&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;embed src=&amp;quot;http://slagermuzeum.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=503104&amp;amp;amp;pvol=40&amp;amp;amp;plang=hu&amp;amp;amp;host=http://slagermuzeum.network.hu&amp;quot; width=&amp;quot;424&amp;quot; height=&amp;quot;345&amp;quot; allowscriptaccess=&amp;quot;always&amp;quot; allowfullscreen=&amp;quot;true&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;/object&amp;gt;</html><width>424</width><height>345</height><duration>231</duration><description>Leonard Cohen - Bródy János&#13;
&#13;
Susanne elvisz téged, le a folyóparti házba,&#13;
ahol hajók hangját hallod, s maradnál még éjszakára,&#13;
És te tudod, kissé bolond, de hát épp ezért szeretnéd,&#13;
ahogy teát s narancsot kínál, hiszen nem vagy más, csak vendég&#13;
és te azt mondanád éppen, hogy ő nem szerethet téged,&#13;
mikor mint a folyó elönti a bizonyság a szíved,&#13;
hogy régóta hozzá tartozol.&#13;
&#13;
És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd,&#13;
és te tudod, bízhat benned, hiszen gondolatban tiéd lett már rég.&#13;
&#13;
És tengerész volt Jézus, mikor átkelt a vízen&#13;
és sokáig csak figyelt, hogy a tenger miként üzen&#13;
s mikor bizonyosság érte, hogy a fuldoklókon segít&#13;
így szólt: tengerészek lesztek, míg a tenger megszabadít&#13;
de ő már akkor tudta, mielőtt az ég kinyílna emberként elhagyatva&#13;
úgy süllyed alá, akár egy kő.&#13;
&#13;
És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd,&#13;
és te talán bíznál benne, hisz gondolatban elfogadtad rég.&#13;
&#13;
Most Susanne fogja kezed, és a folyóparthoz vezet&#13;
csupa rongy és toll ruhája, mint egy üdvhadsereg-árva&#13;
és a napfény méze ömlik le a kikötői lányra&#13;
és a sok szemét és virág közt úgy látod, ahogy ő látja,&#13;
lent az algák közt a hősök, gyermekek hajnali fényben&#13;
szeretetre vágyakozva látod őket öröklétben míg Susanne&#13;
tükröt tart eléd.&#13;
&#13;
És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd&#13;
és te tudod, bízhatsz benne, hiszen gondolatban övé vagy már rég.</description><thumbnail_url>http://vds.network.hu/clubvideo/5/3/_/503104_74264_2.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>80</thumbnail_width><thumbnail_height>60</thumbnail_height><video_id>503104</video_id></object>
